A mai posztban egyik kedvenc könyvemről szeretnék írni. Na de mi is van a filmmel?
Háát, az úgy volt…nem! Összehasonlítom nektek, mert én nem azt szeretném nektek leírni, hogy ez milyen felettébb rossz, hanem alátámasztani, a saját véleményemmel.
Először barátaimmal megnéztük a filmet, ami életem első alkalma volt, hogy én sírtam egy filmen. Aztán egyből úgy döntöttem, hogy nekem ez könyvben is kell, de valahogy mindig úgy volt, hogy ‘ez ráér még’ vagy ‘majd máskor’, egészen addig, amikor megkaptam a legjobb barátnőmtől szülinapomra. Aztán jött az iskola, amikor is az olvasási terveim megdőltek és egyáltalán nem olvastam. Viszont! Mostmár volt időm ezen a nyáron ééés végre kiolvastam. IMÁDTAM! Na de vissza is a kritikára.
A sztori:
Romantikus történet, szomorú végkifejlettel. ezt írják a film leírásánál:
“A szerelem gyakran ott talál ránk, ahol a legkevésbé sem számítunk rá. Néha pedig olyan helyekre juttat el bennünket, amiről sosem gondoltuk volna, hogy valaha látni fogjuk. Louisa “Lou” Clark (Clarke) egy különös házban él Anglia egyik vidéki részén. A 26 éves nőt mindenki kreatív különcnek ismeri, aki nem igazán tud mit kezdeni az életével és egyik állástól a másikig tengődik, hogy összetartó családját kisegítse. Bár jellemzően optimista természet, hatalmas próbatétel elé állítja az élet, amikor elvállalja a legújabb munkáját. A helyi “kastélyban” kell gondját viselnie egy fiatal, gazdag bankárnak, Will Traynornek (Claflin) aki két évvel korábban egy baleset következtében kerekes székbe kényszerült és akinek az élete egy szempillantás alatt megváltozott. A régebben kalandvágyó Will mára fásult cinikus emberré változott, aki már csaknem feladta a küzdelmet. Azonban Lou elhatározza, megmutatja neki, hogy miért érdemes élni. Egy sor közös kalandra indulnak és végül Lou és Will is azt veszi észre, hogy többet kaptak, mint amire számítottak, ahogy az életük – és a szívük – nem várt módon változik meg.”
Mennyire hatott meg?
Eléggé meglepődtem, amikor, mint említettem a filmen meghatódtam, pedig nem is az a fajta lány vagyok, aki az összes filmen a zsepiket túrja a táskája aljáról. A film eléggé jól sikerült ebből a szemszögből, viszont, ha a könyvet veszem, még a fejemben sem fordult meg, hogy sírjak rajta. Ennek két oka lehet. 1. hogy már láttam a filmet korábban és tudtam a történetet, 2. még mindig nem a sírós lány vagyok.
meghatóság:
film:★★★★★
könyv:★
Szereplőkről
Nekem nagyon tetszenek már alapból a szereplők tulajdonságai, amit a könyvben leírnak, a színészek is ugyanúgy átadják.
szereplők:
film:★★★★★
könyv:★★★★★
Végkifejlet:
Nem szeretnék spoilerezni, ezért csak annyit emelnék ki, hogy elég nyomasztóra sikerült, nem tudok túllépni rajta.
(értékelést sem kap, mert nem tudom ezt hogyan megítélni:D)
Összegzés:
A könyv és a film egyaránt jó, ha választanom kell, inkább a könyvet ajánlanám. De, ha rám hallgattok ennél a történetnél vagy a film után olvasd el a könyvet, vagy a könyvet olvasd el és utána ne nézd meg a filmet.
Remélem tetszett a bejegyzés, legyen szép napod♥
Vattacukor
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: